Igenis természetesnek vesszük életünkben a barátságot.

Szinte mindenki elmondhatja magáról, hogy van / volt barátja, aki kiállt érte, a bajban megfogja a kezét, és nehéz helyzetekben támogatja.

Mi is hasonlóan, ugyancsak így teszünk szeretett barátunkkal: melléállunk, tanácsokkal látjuk el, vagy csak megértően meghallgatjuk, ha erre van szüksége.

Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha magunkkal is barátságot kötnénk!

Sajnos a gyakori panaszkodás, a problémák csócsálása, kiteregetése, igazán önbizalom romboló. Saját magunk degradálása odavezet, hogy önbizalmunk a béka segge alá kerül, és nagyon nehezen tudunk életet lehelni belé, ha egyszer padlóra került.

Negatív gondolataink nemcsak megmérgezik jó viszonyunkat saját magunkkal, hanem önbizalmunkat is alaposan megtépázzák.
Olykor hagyjuk, hogy a tehetetlenség és a düh elhatalmasodjon rajtunk és ahelyett, hogy a probléma megoldásával foglalkoznánk, inkább pánikolva menekülünk a helyzet elől. Nemcsak magunkat, hanem a világot is ellenségként tüntetjük fel. Felfedezzük a fekete bárány mivoltunkat. Vagy keményen hadat üzenünk mindenkinek.

Hát így viselkedik egy jóbarát?!

Fordítsd meg a gondolkodásod, állj a másik oldalra!

Amikor azon kapod magad hogy negatív gondolatok csíráznak, szökkennek szárba a fejedben, kérdezd meg önmagadat a problémát tekintve: Mit szeretnék most? Miért van erre szükségem? Mit kell azért tennem, hogy ezt elérjem? És ahhoz mi szükséges? És ahhoz, és aahhoz, és ahhoz….?

Tartsd figyelmedet a kérdéseken, és próbálj egyszerű válaszokat adni magadnak. Meg fogsz lepődni, hogy sokkal egyszerűbb lesz a megoldás, mint gondolnád.
Így megismered a probléma gyökerét, és kapsz mellé egy saját megoldási sémát. Mintha csak egy barátod tanácsolta volna.

Aztán amikor minden egyes lépést megteszel, és végigcsinálod, megjelenik a magabiztosság, és barátoddá lesz az önbizalom is.